Trópusi fertőző
betegségek
Rovarok által terjesztett betegségek
1.
Malária
A malária
továbbra is az egyedüli olyan betegség, mely komoly
kockázatot jelent a trópusi országokba utzók számára. A
gyógyszerrel szemben ellenálló malária ijesztő sebességgel
terjed. Az utazókra komoly felelősség hárul azzal
kapcsolatosan hogy megvédjék magukat a fertőzéstől azáltal,
hogy megfelelő malária elleni gyógyszert szednek és
óvakodnak a szúnyogcsípéstől.
A malária az élősködő Anopheles szúnyog
csípésével terjedő betegség. A kórokozó a Plasmodium
nemzetségbe tartozó protozoon. Négy törzs idéz elő emberi
megbetegedést. Ezek a következők: Plasmodium vivax,
Plasmodium ovale, Plasmodium malariae és Plasmodium
falciparum (inkább Afrikában).
A Anopheles szúnyogok számára ideális
körülmények elősegítik a malária terjedését és
fennmaradását. A maláriával fertőzött országokban sem
mindenhol egyformán nagyfokú a betegség elterjedése. Ez függ
a domborzati viszonyoktól, a hőmérséklettől, a csapadék
mennyiségétől, s ne utolsó sorban a vizes, mocsaras
területek elterjedtségétől és a szúnyogok életmódjától.
A Plasmodium falciparum szaporodása az
Anopheles szúnyogban 20
°C-on
20 nap, míg 25°C-on
két hét alatt megy végbe. 18°C
alatt a Plasmodiumok egyáltalán nem szaporodnak.
Az emberi megbetegedés súlyossága is több
tényezőtől függ: a beteg immunológiai allapota, a
szervezetbe behatoló kórokozók számától, típusától, bizonyos
genetikai tényezőktől, vércsoport tulajdonságoktól.
A trópusokon a maláriában megbetegedettek
száma százmilliós nagyságrendű. A járványsújtotta
területeken csak Afrikában több mint 1 millió gyermek hal
meg évente maláriában.
Alapszabály:
A trópusokon
való tartózkodás alatt vagy azt követően minden lázas
állapot maláriának tekintendő mindaddig, amíg annak
lehetőségét szakorvos megfelelő módon ki nem zárta!
Klinikai
tünetek:
A szúnyogcsípés
utáni lappangási időszak legalább 5 nap – de akár egy év is
eltelhet, mire a tünetek jelentkeznek, különösen ha malária
elleni gyógyszert is alkalmaztak.
Vezető tünet –
szakaszos lázmenet. A láz felszökését borzongás, hidegrázás,
izom-izületi fájdalom előzheti meg. A láz igen magasra
(40-41°C-ra
is) felmehet, majd néhány órán belül bőséges izzadás
kiséretében magától elmúlik. Láztalan időszakban teljesen
panaszmentes is lehet, vagy influenzához hasonló tüneteket
mutat (P. falciparum).
A lázrohamok
jelentkezésének gyakorisága szerint harmad- és negyednapos
lázat különböztetünk meg. A legsúlyosabb,
falciparimmaláriában a beteg két lázroham között teljesen
láztalan, ezért a társuló fejfájás miatt könnyen
összetéveszthető influenzával!
Két roham
között a Plasmodiumok a vörösvérsejteken belül fejlődnek, a
magas lázat, a rossz közérzetet, fejfájást és a többi
tünetet a véráramba való kiszabadulásuk idézi elő, mely a
vörösvérsejtek pusztulásával jár. A lappangási idő alatt a
kórokozó a májsejtekben található meg.
Kezelés:
Kezelés
szempontjából a betegséget chloroquine-nal szemben ellenálló
illetve erre érzékeny tipusra oszthatjuk.
A
chloroquine-nal szemben ellenálló malária elleni kezekés
során először kinin-szulfát kúrát alkalmazunk –
testsúlykilogramonként 10 mg kinin 12 óránként, legalább 4
alkalommal. Ha a betegség súlyos akkor akinint vénás infúzió
formájában kell beadni. Ezután 2 adag 500 mg-os mefloquine
adandó 6-24 órás időközönként. Enyhe fertőzésben csak
mefloquine adandó.
A
chloroquine-ra érzékeny malária esetében –
testsúlykilogramonként 10-50 mg chloroquine bázis adandó,
1-5 napig. Szokásos adagja felnőtteknek: 1 nap: 600 mg +
300mg 6 órával később, 2 nap 300 mg, 3 nap 300 mg. A
súlyfelesleggel rendelkező emberek számára nagyobb adag
chloroquine szükséges.
(A vivaxmalária
kezelésére kiegészítő gyógyszerként primaquine-re van
szükség, mert ez a fajta a májban szunnyad és visszaesést
okozhat.)
a
vérátömlesztés alkalmanként életet menthet olyan súlyosan
beteg egyéneknél akiknél a parazitémia (a szervezetben
élősködők aránya) 10% felett van.
Megelőzés:
Kétféle lehet:
az egyik a gyógyszeres megelőzés (kemoprofilaxis), amely a
vérben élő parazita ivartalan alakjainak szaporodását
gátolja, a másik az átvivő szúnyog távoltartására irányul.
Kemoprofilaxis: az alábbi
gyógyszerek nem pusztítják el a parazitát csak a
vörösvértesteken belüli szaporodását gátoljákmeg. Így a
szervezet számára elegendő idő áll rendelkezésre, hogy saját
immunvédekezésének módosítása révén elpusztítsa azt. Oda
kell figyelnünk hogy maláriafertőzött terület elhagyása után
még négy hétig feltétlenül szedni kell a kemoprofilaktikumot
az előirt adagban.
1.
Chloroquine phophate: ajánlott dózis 200 mg (két
tabletta)/hét, a hétnek mindig ugyanazon a napján.
2.
Proguanil: felőtteknek napi 200 mg szájon át. A
mindennapos szedés kényelmetlen, de ez a gyógyszer
terheseknek és gyermekeknek korhatár nélkül adható.
Chloroquine-nal kombinálva gyógyszerrezisztens területen is
alkalmazható.
3.
Mefloquine: 250 mg hetente, mindig a hétnek ugyanazon
a napján. A gyógyszerrezisztens Plasmodium falciparum
malária fertőzések megelőzésére használják sikeresen.
4.
Doxycycline: 100 mg naponta, az esti órákban bevéve.
Nem
szpecifikus megelőzés: a malária
átvitelében szerepet játszó szúnyogok (Anopheles) elleni
védekezés, illetve szálláshelyeken való tömeges irtásuk a
megbetegedés elkerülésének egyik leghatékonyabb módja.
A szúnyogok
kirajzásának időpontjában (esti szürkület és hajnali 2 óra)
lehetőleg ne tartózkodjunk a szabadban. Feltétlenül aludjunk
szúnyogháló alatt, ajánlott a rovarirtószerrel (pl.
pyrethroid) kezelt szúnyogháló használata. További
védekezési lehetőség a szpeciális szúnyogriasztók
alkalmazása, amelyet közvetlenül az ép bőrön és külső
térben, a szabadban való tartózkodáskor használunk. Pl:
SZU-KU krém és spray, AUTAN spray, krém.
Bármilyen pontosan
tartják is be a malária megelőzését elősegítő
óvintézkedéseket, maláriás megbetegedés mégis előfordulhat,
ez esetben azonban sokkal kisebb annak a valószínüsége, hogy
a betegség halálos kimenetelü lesz.
2. Arbovirusok
okozta megbetegedések
Az arbovirusok
által terjesztett fertőzéseket gyakran földrajzi helyek után
nevezik el (pl. Rift völgyi láz). A helyi lakosok
viszonylagos védettséget szereznek egy előző fertőzést
követően, de mivel a környezetükben élő vadállatok továbbra
is fertőzőttek maradnak, ezért az odautazók számára továbbra
is fennáll a fertőzés veszélye. Amint az elnevezés is
mutatja, a fertőzést az ízeltlábuak terjesztik az emberr,
mindenekelőtt a szúnyogok.
a.)
A sárgaláz
Flavivirus okozta, szúnyog terjesztette,
kétfázisú lázmenettel, sárgasággal, vérzéses szövödménnyel,
esetleg veseelváltozással járó súlyos megbetegedés.
A fertőzés gyakran enyhe és anélkül zajlik
le, hogy egyáltalán tudomást vennénk róla. Nem ritkák
azonban a súlyos, sőt életveszélyes megbetegedések sem. A
lappangási idő 3-6 napja után láz, fejfájás, hasi fájdalom
és hányás jelentkezik. Átmeneti javulás után sokk és vérzés
léphet fel, továbbá vese- és májelégtelenséger utaló
tünetekre is lehet számítani. A májelégtelenség sárgasággal
társul – innen a betegség neve
A kezelés célja atünetek enyhítése és a
szövödmények gyógyítása. Összeségében a betegek mintegy 5%-a
hal meg, de azoknál akik felépülnek a gyógyulás teljes és
tökéletes védettséget szereznek.
A sárgalázzal
szemben létezik hatásos védőoltás.
Az élő, legyengített vírust tartalmazó injekció aktivizálja
az immunrendszert. Mindenkit be kell oltani aki endémiás
területre utazik, függetlenül attól, hogy az ottani
egészségügyi hatóságok előirják-e kötelező jelleggel az
oltási bizonyítvány („sárga könyv”) bemutatását. Az oltásnak
a helyi reakciótól (kis duzzanat, bőrpír, enyhe hőemelkedés
esetleg fejfájás).
b.)
Dengue-láz
A csottörési
láz az arbovírusos fertőzések különleges fajtája, mivel a
betegség fennmaradásában az emberen és a szúnyogon kívűl
semmilyen más állat nem játszik lényeges szerepet. A
sárgaláznál jobb indulatú, az estek nagy részében enyhe
lefolyású.
A betegséget
egyik emberről a másikra az Aedes aegypti szúnyog terjeszti
és 5-8 nap lappangás után hirtelen láz, fejfájás és erős
ízületi és izomfájdalom jelentkezik(ezért nevezik csottörési
láznak). A kezdeti lázroham elmúlik, majd visszatér, a
betegség 3. és 5. napja között a beteg testén kiütések is
megjelennek. A kis pontokból álló kiütés a törzsön kezdődik,
majd átterjed a végtagokra és az arcra is. Néhány napon
belül a láz elmúlik, és a beteg meggyógyul. A betegségne
négy szerocsoportja ismeretes, de csak a haemorrhagiás
(vérzéses) forma súlyosabb. Ezt a formát általában azok
kapják meg akik már egyszer fertőződtek a vírus valamelyik
formájával. Az előző szerocsoportú vírus ellen képződött
ellenanyagok nem védenek a második vírus ellen sőt
elősegítik az aktuális vírus szaporodását és a kialakuló
szöveti károsodást.00
Szpecifikus
megelőzés, védőoltás nincs ellene. A csonttörési láznak
egyetlen megelőzési módszere, ha kerüljük a rovarokkal való
érintkezést.
c.)
Egyéb arbovírusok
Chikungunya-vírus:
Járványtana a sárgalázéra emlékeztet. Átvitelében az Aedes
aegypti szúnyognak van szerepe. Klinikailag a Dengue-lázhoz
hasonlít.
O’Nyong Nyong vírus:
Anopheles szúnyogok terjesztik. Klinikailag a Dengue lázhoz
hasonlít: kiütés, nyirokcsomo duzzanat, izom és izületi
fájdalom jellemzi.
West Nile láz:
Átvitelében a Culex nevű szúnyog játszik szerepet. A
klinikai képet az encephalitis (agyvelőgyulladás) uralja.
Ehhez láz, kiütés, nyirokcsomó duzzanat társul.
Az imént felsorolt betegségek megelőzésében
a legfontosabb a szúnyogok irtása.
3. A fonalféreg
betegség (filariasis)
A fonalféreg
betegséget hosszú, fonalszerű férgek okozzák, amelyek a
bőrben vagy a bőr alatt, illetve a nyirokszövetekben
tenyésznek. Mindegyik tipusa rovarcsípés utján terjed. A
tünetekért az eleven szült utódok (mikrofiláriák) felelősek.
a.
Wuchereriasis (nyirokfilariázis)
A Wuchereria
bancrofti által okozott megbetegedés. A nyirokcsomók,
nyirokerek érintettek. Gyakran nincs is tünete a
betegségnek, néha azonban visszatérő láz jelentkezik, amely
együtt jár az ágyéki és hónalji nyirokmirigyek fájdalmas,
gyulladásos duzzanatával, vagy pedig a herékben keletkezik
gyulladás. Ezek a gyulladások maguktól is elmulhatnak de
hónapok évek múlva is visszatérhetnek. Idült esetben
bakteriális felülfertőzés miatt a nyirokcsomó elzáródása
következik be – általában az ágyéki nyirokcsomókban – és az
alső végtag nyirokkeringési zavarához vezet (elefantiázis).
Egyik
lehetséges, bár nem túl gyakori formája asztmaszerű
reakcióként jelentkezik, köhögéssel légszomjjal és a vér
fehérvérsejtjeinek elváltozásával. Ez a forma jól kezelhető
dietil karbamazin tartalmu tablettával.
b. a
folyami vakság (onchocerciasis)
A betegséget a
Onchocerca volvulus nevű féreg okozza, közvetítői a Simulium
szúnyogok (csípős feketelegyek). A szúnyogok általában a
csípőtájat, a comb felső harmadát és a tarkót kedvelik. A
csípésnek megfelelően alakulnak ki a tünetek. A bő alatti
kötőszövetben a kifejlett férgek kis csomókat alkotnak,
lárvákat hoznak létre, melyek elterjednek a bőrben és a bőr
irritációját okozzák. Súlyos fertőzés esetén a lárvák
megtámadják a szemet és látáskárosodást, néha vakságot
okoznak.
c. Az
afrikai szemférgesség (loiasis)
A loa loa
féreg által okozott betegség. A kifejlett férgek a bőr
alatti kötőszövetben élnek, mikrofiláriáikat azonban a
véráramba bocsátják. A bőr alatt megjelenő, kiújuló,
viszkető, kellemetlen duzzanatok (Calabar duzzanatok)
jellemzik. Ezek néhány napon belül eltünnek de akár 15 évig
is kiújulhatnak. Néha látható amint a féreg a szem felszínén
mászik. Ez rémületet kelthet, időnként irritálja a szemetés
könnyezést válthat ki, de semmilyen súlyos károsodást nem
okoz.
A fonalféreg
betegségek megelőzése a rovarcsípések elkerüléséből áll.
4. A leishmaniasis
Protozoon
okozta megbetegedés, melyet a lepkeszúnyog (Phlebotomus)
terjeszt. Ugyancsak elcsúfíthatja a betegeket, veszélyessége
abban áll, hogy általában tévesen diagnosztizálják.
A Leishmania
apró egysejtű élőlények csoportja, melyek a bőrl, a lép, a
máj, a csontvelő és a nyirokmirigyek falósejtjeiben
élősködnek. Több formája ismeretes.
a. A
bőrleishmaniasis (aleppói, bagdadi fekély)
Száraz és
nedves formáját ismerjük. Afrikában a nedves forma a
gyakori. Közös jellemzőjük a ruhával nem fedett
testrészeken, a szúnyogcsípéseknek megfelelően kialakúló,
körülírt, száraz, hámló, illetve nedvező, nehezen gyógyuló
fekély. A hónapokig kezelés nélkül fennálló seb a bőr alatti
kötőszövetbe terjedve hegesedéssel gyógyul, ami különösen az
arcot ért csípés esetén zavaró. A diagnózi sfellállításában
segít az elváltozás területéről vett szövetkaparék
vizsgálata.
Kezelése
antimontartalmú gyógyszerrel történik.
b. A
zsigeri leishmaniasis (kala azar)
A maláriához
hasonló elhelyezkedében található meg. A betegségért felelős
Leishmania donovani a lép, a csontvelő és a máj sejtjeit
támadja meg, súlyos betegséget és halált okozva. Bár a kala
azar ritka, mindig számolni kell vele, mert sok súlyos
betegséghez hasonlít és a halál oka mindig a tévesen
meállapított diagnózis. A tünetek között hosszan elhúzódó
láz, lépnagyobbodás, vérszegénység és nagy súlyvesztés
szerepel. Általában csecsemőket és kisgyermekeket támadja
meg.
Kezelésésben az
5 vegyértékü antimongyógyszeres, nátrium-stiboglukonát kúra
(Pentosam) használatos. A diagnózist a csontvelőből vett
minta segítségévelés a vér szerológiai vizsgálatával
állíthatjuk fel.
5. Az afrikai
álomkór
A betegséget a
trypanosomák okozzák, melyek a fertőzött cecelegyek csípése
útján terjednek, melyek nem pusztán a passzív átvivő
szerepét töltik be, hanem bíztosítják a kórokozó bonyolult
átalakulási fázisát.
A légy csípése
fájdalmatlan után néhány nappal a csípés helyén kis kelés
keletkezik. Ez már fájdalmas és a környéki nyirokcsomók
duzzanatával jár. A betegség első szakaszára a láz, a nyaki
és más nyirokcsmók, a máj és a lép megnagyobbodésa jellemző.
A kórokozó ekkor kimutatható a vérből és a nyirokcsomókból.
A betegség másodok fázisában a kórokozók bekerülnek a
központi idegrendszerbe és ott gyulladást okoznak.
Érzészavarok, személyiségváltozás tünetei jelentkeznek. A
beteg közönyössé, aluszékonnyá válik, bénulások is
kialakulhatnak. A beteg alig vesz táplálékot magához,
teljesen legyengül, gyakorlatilag éhen hal vagy másodlagos
ferőzések okozzák halálát.
Az álomkóros
betegek túlnyomótöbbsége megfelelő gyógyszeres kezeléssel
gyógyítható, a régimódi gyógyszerek hatékonyak, de
kockázatosak. Szerencsére a fertőzés csak árnyas, bozótos
folyópartokon fordul elő, ahol a betegséget terjesztő legyek
élnek. Fontos, hogy semleges terepszínű ruhát viseljünk,
bizonyos színek (pl. piros, sárga), és a mozgás ingerlően
hatnak a legyekre. Védekezhetünk rovarriasztokkal és
gyógyszeres megelőzéssel (Pentamidin, izomba adva, 4 mg/kg,
de legfeljebb 300 mg – fél évre megfelelő védettséget
biztosít).
6. A tífusz
a múltban az
egyik legfélelmetesebb betegség volt, a fellépő járványok
sok ezer embert öltek meg. A kiütéses tifusz a testeken
élősködő tetvek terjesztik, de a tifusz egyéb, más rovarok
által terjesztett változatai ma már sokkal gyakoribbak. A
tifusz minden fajtáját a Rickettsia okozza
A tifusz minden
változata lázat, erős fejfájást és bőrkiütést okoz, de a
betegség súlyossága az egyes változatok esetén eltérő. Ezek
a fertőzések megfelelő antibiotikummal gyorsan gyógyíthatók,
feltéve hogy időben elkezdik a kezelést.
Jelenleg a
tifusz egyetlen fajtája ellen sincs forgalomban védőoltás.
7. A
légylárvabetegség
A tumbulégy
kelet és közép Afrika számos részén megtalálható. Petéit
ruhákra rakja, különösen a vizelettel vagy izzadtsággal
szennyezettekre. A száradó ruhák gyakori célpontok.
A peték a
bőrrel való érintkezéskor kelnek ki. A lárvák beássák
magukat a bőrbe, ahol jellegzetes kelés alakul ki, amelyben
nem genny van hanem egy fejlődő legylárva. Rendszerint a
kelések tömegesen jelentkeznek és a leggyakrabban a háton, a
karon, a herezacskón és a derék tájékán találhatók.
A nyüvek
légzőszerve a kelés tetején megjelenő két kis fekete pontal
azonosítható. Ha vizet vagy olajat teszünk a légzőszervekre
és a kelést gyengén összenyomjuk, a nyű kipattan.
Megelőzhetjük
ha minden szabadon szárított ruhát forró vasalóval
átvasaljuk, hogy az esetleg jelenlevő pete elpusztuljon.
Az
érintkezés útján terjedő betegségek
1. A merevgörcs
(tetanusz)
A merevgörcsöt
valamely sebnek a Clostridium tetani baktériummal való
fertőződése okozza, ami erős toxinnal károsítja az
idegrendszert és az izmokat. A toxin erőteljes, folyamatos
izomösszehúzódást és heves görcsöket idéz elő, melyek
gyakran légzési nehézséget okoznak, majd bekövetkezik a
halál. A betegség első jele általában a rágóizmok görcs,
amelyet szájzárnak is hívnak
A Clostridium
tetani baktérium az emberi és állati bélrendszerben él,
aholnem okoz betegséget viszont spórákat termel, amelyek
bekerülnek az ürülékbe és szennyezika környezetet. A spórák
évekig megmaradnak a talajban és a porban.
A
tetanuszbacilus csak oxigénhiány esetén tud kifejlődnia
spórákból és toxint termelni. Ezért idegen anyagokat
tartalmazó, mély sebekben és elhalt szövetekben szaporodik,
ahol a helyi oxigénszint nagyon alacsony
A megelőzés a
gyerekkori tetanusz toxoiddal végzett védőoltás, amelyet
tízévente megismételt adagokkal kell kiegészíteni. Azok akik
korábban nem részesültek védőoltásban,vagy bizonytalanok a
védettség fokát illetően tetanuszantitestet (tetanusz
immunglobulin) adunk. Humán tetanusz immunglobulin hiánya
esetén a lovak vérsavójából előállított antitetanuszszérum
is használható. Másik fontos megelőző lépésként
megemlíthetjük a seb megfelelő kitisztítását és az elhalt
szövetek eltávolítását. Az antibiotikumok önmagukban nem
képesek teljes bizonyossággal megakadályozni a merevgörcs
kialakulását.
A védőoltást
gyerekkorban DPT –vel kapjuk meg, melyet az oltási táblázat
szerint ismételnek.
2. A
vérmételybetegség (schistosomiasis, bilharsiasis)
A
vérmételybetegség máj-, hólyag- és bélpanaszokkal járó
betegség, mely édesvizzel való érintkezés útján terjed. A
betegséget egy féreg három faja, a Schistosoma Haematobiu
(húgyúti vagy egyiptomi vérvizelés), a Schistosoma mansoni
(bélrendszeri) és a Schistosoma japonicum okozza.
A férgek
kifejlődött egyedei a húgyhólyag és a belek falában élnek,
igen sok petét raknak, melyek az előb említett szervek
bélbolyhain keresztül távoznak a szervezetből. Édesvizzel
érintkezve a lárvák kikelnek és megfertőznek bizonyos
édesvizi csigafajtákat, melyekben tovább élnek és
szaporodnak.
A vizben
szabadon uszkáló lárvák az ép bőrön keresztül behatolnak és
ismeretlen úton, de a tüdőt is érintve visszajutnak a bél és
hólyag ereibe.
A betegség
legkárosabb hatása a peték tevékenységének tudható be,mert
amikor áthatolnak a hólyag falán vérzést, fekélyesedést
okoznak. A betegség általában bélpanaszokat, hasi görcsöket,
véres hasmenést okoz.
A megelőzés
viszonylag egyszerű: kerüljük el a fertőzött területeken az
édesvizben való fürdést és ne járjunk mezítláb.
A kezelés az új
és hatákony gyógyszer, a prazikvantel (Biltricide) tabletta
egyszeri bevételéből áll. Előny hogy ritkán jelentkezik
mellékhatása.
3. Az
agyhártyagyulladás
Az
agyhártyagyulladás az agyat és a gerincvelőt szegélyző
hártya fretőzésétjelenti. A baktériumok és vírusok számos
fajtája okozhat agyhártygyulladást, a nem megfelelően kezelt
bakteriális fertőzések gyorsan végzetessé válhatmak, amikor
azonban virus okozza a fertőzést, a betegség kezelés nélkül
is gyógyulhat.
A betgnek erős
fejfájása és tarkómerevsége van, amitől nem tudja a fejét
előrehajtani és szívesebben tartózkodika sötétben, mert a
fény bántja szemét.
A vírusos
agyhártygyulladás a gyakorlatban általában nem súlyos,
ritkán okoz fejfájásnál és gyomorgörcsnél súlyosabb
tüneteket.
A
meningococcusos agyhártygyulladás sokkal súlyosabb a
levegőbe tüsszentett baktériumokat tartalmazó apró
nyálkacseppecskék belégzésével terjed. A betegség gyorsan
végzetessé válhat, a halál az első rosszullét után néhány
órával beállhat. Ha a betegnél a láz jellegzetes kiütéssel
társul rögtön fel kell merüljön az agyhártygyulladás
gyanújaés főleg ha járvánnyal társul akkor rögtön el kell
kezdenia kezelést.
Ideális esetben
a kezelés vénás penicillininjekcióból áll, amikor ez nem
lehetséges akkor 2 megaegység Penicillin G-t kell izomba
adni. 8 óránként újabb 1 megaegység beadása szükséges amíg a
láz nem csökken. A penicillinre érzékenyek klóramfenikolt
kapnak
A betegség
védőoltással megelőzhető.
4. A bőrlárva
vándorlásos betegségek (larva migrans)
A meglehetősen
félelmetes bőrpanaszokat a bőr szennyezett talajjal való
érintkezése okozza.
A larva migrans
a kutyákban, macskákban élő horogféreg lárvája az emberi
bőrbe beásva magát képtelen tovább fejlődni, de sok
kényelmetlenséget okoz, mert céltalanul vándorola bőr alatt.
Kellemtlen reakciókat vált ki és lassan mozgó piros csíkokat
húz a bőrön, melyek mellett hólyagok is keletkezhetnek.
Kezelése könnyű
és jó hatásfokú: tiabendazolt kell szájon át szedni de
kenőcs formájában is kapható. A bőr etil-kloriddal való
hűtése szintén elpusztítja a lárvákat.
5. A lépfene
(anthrax)
A leggyakoribb
áldozatok akik állattenyésztéssel foglalkoznak, vagy az
állati csontok, szőr és bőr feldolgozását végzik, mivel a
betegség a lábasjószág halálos, bakteriális eredetű
betegsége.
A betegséget a
Bacillus anthracis baktérium terjeszti, az emberre a
fertőzött állattal valóérintkezés okozza. Az emberi
lépfenének 3 formája van: a bőrön keresztül, a gyomor és
bélrendszer közvetítésével, valamint a belégzéssel terjedő
lépfene.
Semmilyen
különleges óvintézkedésre vagy védőoltásra nincs szükség de
nefogyasszunk félig főtt vagy sült húst és ne nyúljunk
elhullt állatok teteméhez.
6. A Lassa láz
A fertőzés bozótos területeken élő patkányok
vizeletével terjed, pontosabban a vizelet gázainak a
belégzésével.
A 3-tól 17 napig tartó lappangási idő után a
betegség fokozatos lázzal, hidegrázással, izom- és
csontfájdalmakkal, valamint igen rossz közérzettel kezdődik.
Felismerésének kulcsa a torokfekélyesedéssel járótorokfájás.
Első héten előfordulhat hányás és hasmenés is, a második
héten pedig fülcsengés és süketség. Súlyos fertőzés esetén
sok szerv müködésképtelenné válhat.
A kezelés célja a tünetek enyhítése és
szövődmények gyógyítása. A maláriával mindig számolni kell.
7. A Marburg-
és az Ebola vírus okozta fertőzés
Mindkét
betegség hirtelen jelentkező magas lázzal, fejfájással, szem
és hátfájással, valamint igen rossz közérzettel kezdődik.
Néhány nap múlva hányás, hasmenés és hasi fájdalom lép fel.
A betegség kezdete után 4-7 nappal kiütések jelennek meg és
vérzékenység jelentkezhet
Egyik vírus
kórokozó gazdája sem ismert, ezért Afrika bozótos területei
a lehetőségekhez mérten elkerülendők.
Nemi úton
terjedő betegségek
1. A szerzett
immunhiányos betegség (AIDS) és okozója: a HIV virus (emberi
immunhiányt okozó vírus)
A HIV fertőzés
főképp nemi érintkezés útján terjed, de terjesztheti
fertőzött vér és vérkészítmény, valamint anyáról magzatra is
terjedhet. A fejletlenebb országokban a többször használt
tűk, fecskendők vagy más vérrel szennyezett eszközök a
fertőzés forrásai.
Az AIDS-ben
szenvedőket számos opportunista betegség támadhatja meg:
Kaposi szarkóma, Pneumocystis carinii tüdőgyulladás,
Mycobacterium, Candida, Herpes vírus, toxoplasma, stb.
Az estetek
többségében a HIV fertőzés influenzaszerű megbetegedéssel
kezdődik, mely magától elmúlik és amely után a beteg több
évre is tünetmentes lehet. Ezalatt viszont terjesztheti a
vírust. Egyértelmű tünetek nincsenek de akiknél kifejlődött
az AIDS, lázra, az étvágy és testsúly csökkenésére,
kimerültségre és a nyirokmirigyek megnagyobbodására
panaszkodnak. Amikor megjelennek az opportunista fertőzések
vagy a T-helper sejtek száma a vérben 200/ml alá csökken
akkor AIDS-es betegnek nyilvánítják az egyént.
A betegség
halálozási arány igen magas. Próbálják megakadályozni
bizonyos gyógyszerekkel a HIV terjedését (pl. zidovudin)
kisebb nagyobb sikerrel.
A fő
hangsúlyt a betegség megelőzésére kell fordítani.
Elkerülésének biztos módja a kölcsönösen
monogám kapcsolat egy nem fertőzött személlyel. Vénás
kábítószer fogyasztásának elkerülése. Vérátömlesztést
csakvizsgált vérrel szabad végezni. Óvatosan kell bánni az
injekciós tűvel, ne fogjuk meg csupasz kézzel és ne
használjuk több alkalommal.
Étellel,
itallal és a nem megfelelő higiénével terjedő betegségek
1. A hasmenés és a
bélfertőzések
A legtöbb
esetben a hasmenést mikroorganizmusok okozzák, melyek vagy a
tápcsatornát károsítják vagy a vízfelszívódás mechanizmusát
teszik tönkre. A kórokozók a fertőzött étellel, itallal
kerülnek be a szervezetbe. Külön meg kell említenünk a
különböző kagylók, az osztriga, zöldségek, saláták,
gyümölcsök, a különböző italok, tejtermékek és a tojás
lehetséges fertőzöttségét. A kórokozókat terjeszthetik
legyek is, de a kézretapadt mikroorganizmusokis
könnyűszerrel bekerülhetnek az ételbe.
A következő
kórokozók okozhatnak hasmenést:
Escherichia
coli. Ezen baktériumok a
vékonybélben szaporodnak és ott különböző toxinokat
termelnek. A hasmenéses megbetegedések 40%-ért felelősek. A
toxinok htaására nagy mennyiségű víz és só áramlik a bélbe,
ami a székletel a szabadba ürül és ez a folydékháztartás
zavarához vezet. A betegség legtöbbször 48 óra alatt magától
elmúlik.
A shigella.
Ezeka toxint nem termelő E. coli törzsekkel együtt okozzák a
bakteriális vérhast. A betegség két fázisra osztható: az
egyik során a beteg lázas, széklete vízszerű, a másik
elhúzódó fázisban a gyakori széklet híg, nyálkás és véres
lesz, melynek ürítése fájdalommal jár. Korai szakaszban
kiszáradással jár, az elhúzódó szakasz pedig egy hónapig is
eltarthat.
A
rotavírusok. Kevés vírusrészecske
is kiválthatja a betegséget. A vékonybélben szaporodnak,
megátolják a folyadék felszívódását és csökkentik az
emésztőenzim mennyiségét.
Giardia
lamblia. Ez az egysejtű élősködő
a vékonybél falán tapad meg. Tönkreteszi a bélbolyhokat, ami
alultápláltsághoz és vitaminhiányhoz vezethet. A korai
szakasz enyhe vagy nagyos súlyos hasmenés, melyet bűzös,
világosszürke széklettel járó hosszabb krónikus szakasz
követ.
Cryptosporidium. Az élősködő a
vékonybélben telepszik meg és a vízkiválasztást serkenti,
ami 10 naptól akár néhány hétig is eltarthat. A kóokozó
ellenálló minden vízfertőtlenítő vegyszerrel, még a jóddal
szemben is.
Entamoeba
histolytica. Amőbás vérhast okoz
a vastagbélben. Rátelepszik a bél falára és vérzést és
nyálkatermelést indítanak el. A szövetek károsodása igen
nagymértékű és könnyen fekélyek kialakulásához vezethet.
Átterjedhet a májra és tályogot okozhat. Pár hónap vagy év
alatt átterjedhet az agyra és a tüdőre melynek kimenetele
halálos. A betegség fokozatosan láz nélkül fejlődik ki
Salmonella
typhi (hastífusz). A baktériumok
megtapadnak a vastagbél nyirokmirigyeiben és a vékonybél
alsó részén, továbbterjednek a vérben és fekélyt okoznak a
bélfalban. Lapangási idő 3-60 nap, a jelentkező tünetek
közül megemlíthatjük a lázat, fejfájást, hasi fájdalmat,
székrekedést és hasmenést.
A kolera – lásd
következő fejezet.
Kezelés:
A
folyadékpótlás nagyon fontos, hiszen a hasmenés alatt,
főleg ha hányással társul nagymennyiségű folyadékot
veszítünk. Idejekorán el kell kezdenia szájon át való
folyadékpótlást, de súlyosabb esetekben infúzióra is szükség
lehet.
Jó néhány
esetben antibiotikumra is szükség van. A következő
antibiotikumokat használhatjuk (csak orvos által felírt
antibiotikumot használjunk):
Metronidazol.
Amőbiázis (3*750-800 mg/nap 5 napig) és giardiázis (200-250
mg/nap 5 napig) gyanúja esetén. Ne társítsuk
alkoholfogyasztással
Szulfametoxazol-trimetoprim. Shigellózis esetében
2*800mg/160 mg naponta 5 napig. Kiszáradás esetén tilos
adni.
Ciprofloxacin.
Feltételezett hastífusz esetén.
Hasmenés elleni
szerek között megemlíthetjük a kodein-foszfátot és a
loperamid-hidroklorid (Imodium) gyógyszereket. Véres
hasmenés esetén nem szabad alkalmazni ezeket.
A megelőzésnél
meg kell említenünk a feltehtően fertőzött ételek és
szennyezett víz fogyasztásának kerülését, és az egyes
esetekben alkalmazható vakcinálást (hastífusz, kolera).
Állati
harapások, veszettség, mérges harapások és szúrások
A harapásról
leghamarabb a kígyók és skorpiók jutnak eszünkbe, de a
gyakorlatban a kutyaharapás sokkal gyakoribb probléma,
ugyanis sok esetben a veszettség veszélyével társulhat. Az
állatokkal való véletlenszerű találkozásból az alábbi
problémák adódhatnak: mechanikai sérülés, mérgezés,
fertőzés, élősdifertőzés és allergiás reakció.
Sérülések:
sok állatfaj okozhat komoly akár végzetessé váló
sérüléseket, de a kutya harapásán kívűl ezek a balesetek
ritkák és könnyen elkerülhetők. Minden állat álltal okozott
sérülésnek nagy a fertőzésveszélye a sebbe bejutható
baktériumok, vírusok vagy más mikroorganizmusok miatt. A
sebek ellátásánál a következőket kell betartanunk:
alaposan ki kell mosni a sebet szappannal vagy
tisztítószerrel, távolítsuk el az idegen anyagokat, öblítsük
le tiszta vizzel, virocid fertőtlenítőszerrel öblítsük ki a
sebet (pl. Betadin oldat), el kell kerülni a sebek
összevarrását és a zárókötést, számításba kell venni a
tetanusz kockázatát (Tetanusz toxoid injekció), számításba
kell venni más vírusok, baktériumok vagy gombákkal történő
fertőződést (erős szennyeződés esetén antibiotikumos
kezelés), ha fennáll a veszettség lehetősége akkor
veszettség elleni védőoltás beadása.
A veszettség
Házi vagy
vadállatoktól kaphatjuk meg a fertőzést, de a fertőzés
fennállta leggyakrabban kutyaharapáshoz kapcsolódik. A vírus
az állat nyálával a sértett bőrfelületen keresztül juthat be
a szervezetbe, de a sértetlen orr, szem, száj nyálkahártyán
is bekerülhet.
A vírus a seb
kitisztításakor elpusztulhat, de hanem akkor a vírus
átterjed a az izmok idegvégződéseire, valamint az agyba vagy
a gerincvelőbe vezető idegekre. Ott szaporodni kezd és
súlyos fertőzéseket okoz (agyvelő- és gerincvelőgyulladás),
amely szinte mindig halálos.
A lappangási
idő általában 2-3 hónap de akár 1 évig is eltarthat. A
közponi idegrendszer fertőzésének legkorábbi tünetei a
viszketés, érzékenység, bizsergés vagy fájdalom a harapás
helyén. A betegség folytatásában fejfájás, láz, egyre
terjedő bénulás és zavarodottság, agresszió, halucináció és
hidrofóbia (víziszony) jelentkezik.
Előzetes
védőoltásra a humán diploidsejtes veszettsé elleni vakcinát
és a tisztitott kacsaembriósejtbentenyésztett veszettség
elleni vakcinát kell használni (0,1 ml bőrbe adott injekció
a 0., 7. és 28. napon + 0,1 ml intradermális megerősítő
injekció minden 2 évben). A költségek csökkenthetök ha az
ajánlott adag egytizedét bőrbe adják, de ez nem elegendő ha
az egyén chloroquint is szed (malária megelőzésére).
Harapás után
alkalmazzuk a fennt leirt eljárási módszert.
Harapás utáni
védőoltás azoknál akik megelőző védőoltásban részesültek 1
ml izomba adott humán diploidsejtes veszettség elleni
vakcina a 0., 10., 20. és 90. napon. Azoknál akik nem
részesültek megelőző védőoltásban 1 ml izomba adott
veszettség elleni vakcina a 0., 3., 7., 14. és 30. napon. A
passzív védelem testsúlykilogramonként 20 egység humán
veszettség elleni immunoglobulin vagy testsúlykilogramonként
40 egység lóveszettség elleni szérum. Senki aki
veszettséggel került szembe ne hagyja magát tablettákkal
vagy egyetlen injekcióval lerázni.
Mérgezések:
A két legnagyobb veszélynek a kígyómarást és a
skorpiócsípést tartják. Tanácsos amennyire lehetséges saját
ellenméregkészletet magunkal vinni ha hosszabb utazásra
expedíciora készülünk.
A kígyómarás.
A kígyómérgek hatásai közül megemlítjük a következőket: a
megmart végtag megdagadása, sérülése, hólyagosodása és
üszkösödése; vérzési és véralvadási rendellenségek; sokk
(vérnyomásesés); bénulás (neurotoxicitás); hosszan tartó
sokkos állapot valamint veseelégtelenség. Kígyómarás esetén
szükséges teendők: a beteg megnyugtatása; a megmart
végtag sínbe helyezése vagy rögzítése; a beteg orvoshoz vagy
korházba való szállítása; nem szabad olyat tenni ami
ártalmas lehet (pl. seb kimetszése, kiszívása, elektromos
sokk és érleszorító alkalmazása – kivéve lennebb említett
esetben); ha veszélyes idegmérget kibocsájtó faj (kobra,
mamba, krait, stb.) marásával allunk szemben , akkor
használjunk érleszorítót, iiletve tegyen szórítópárnát a
sebre, esetleg szorosan kötözze be vagy tegy sínbe a megmart
végtagot; a fájdalom csillapítására csak paracsetamolt
szabad használni, aszpirint soha; ellenmérget csak orvos
adhat; az elpusztult kigyót vigye magával a megfelelő
diagnózis érdekében, de akkor se nyúljon hozzá puszta kézzel
ha döglöttnek látszik.
Még szakember sem
adhatja be az ellenmérget ha nem áll rendelkezésre adrenalin
(0,5 ml az 1mg/ml-es vagy 1 az 1000-hez hígítású oldatból,
bőr alá juttatva) az ellenreakció kezelésére.
Méhek,
darazsak. Hozzávetőleg minden 200
emberből 1 allergiás a méh- vagy darázscsípésre. Ezen
egyenek az ismétlődő csípésekre egyre súlyosabb tünetekkel
reagálnak.jellegzetes a fejbőr bizsergése, bőrpír, szédülés,
vérnyomáscsökkenés, zihálás, a nyelv és torok megduzzadása.
Kezelés: A
beágyazódott fullánkot ki kell húzni. A
fájdalomcsillapításra használjunk aszpirint. Az anafilaxia
kezelésére 1 mg/ml adrenalin/epinefrin oldatot kell 0,5-1
ml adagban bőr alá befecskendezni.
Pókok.
A pókméreg kétféle tünetet okoz: fájdalmas izomgörcsökkel és
az autonom idegrendszer ingerlésével járó idegi mérgezéses
tüneteket, vagy helyi üszkösödést, valamint hemolízist.
Kezelés: 1-2%
lidokain helyi befecskendezése enyhíti a fájdalmat. A
neurotoxikus mérgek esetében néha érleszorítót vagy szoros
kötést kell alkalmazni.
Skorpiók.
A tünetek közé tartozik az izzadás, hányás, hasmenés, a
szívizom károsodása következtében fellépő vérnyomás
csökkenés és szívelégtelenség.
Kezelés: a
csípés helye nagyon fájdalmas, ezt helyi érzéstelenítéssel,
emetinnel, petidinnel vagy akár morfinnal enyhíthetjük.
|
