Kaland- és túlélőtúrák
A kalandtúra olyan szabadidősport, mely soha nem válik unalmassá. A sportok legszélesebb tárházát kínálja, bármely évszakban. Egyaránt merít a szárazföldi-, légi- és vízi- sportokból, a síeléstől a terepkerékpározáson át, a túrázásig, raftingozásig, görkorcsolyázásig, sziklamászásig de az sem meglepő, ha éppen hágóvassal kell megmászni egy csúcsot, vagy vad lovakat kell be fogni és azokon száguldani tovább, vagy több ezer méter magasan biztosított úton (via ferrata) kell haladni. A kalandtúra nemcsak sport, hanem egyben expedíció is. Célja a természeti és kulturális értékek megismertetése, felfedezése és a közösségek kialakításában is szerepet játszhat.
A kalandtúra, mint sport új keletű, de szellemisége a nagy földrajzi felfedezések korába nyúlik vissza. A felfedezők vagy akár a középkor hittérítő misszionáriusai például kilométerek ezreit tették meg ismeretlen területen, ha kellet hegyet másztak, vad folyókon keltek át vagy őserdőkben meneteltek. Ezek az utak már magukban hordozták a mostani modern versenyek legfontosabb sportágait.
Nem kizárt, hogy francia „kalandor”, Gerald Fusil is az ő emlékük előtt akart tisztelegni, amikor létrehozta a máig legismertebb túlélő- és kaland futamot, a Raid Gauloisest, melyet ma már 4 selejtezővel (X Adventure Raid Series) megelőzően rendeznek meg Raid World Championship néven. Mára közel 30 különböző kaland- és túlélőversenyt tartanak számon a világon. Ilyenek például a Mount Everest Adventure, Eco Challenge, vagy volt a Camel Trophy. Ehhez az elit társulathoz csatlakozik most egy magyar kezdeményezés is, a nyílt versenyként először megrendezett Kalandtúra Keresztül Magyarországon.
Az összes túlélő- és kalandtúrának meg kell felelnie bizonyos követelménynek, irányelveknek. Minden verseny lényege, hogy az adott egyén vagy csapat eljusson egy térképen megjelölt A pontból B-be, meghatározott feladatok leküzdésével, a megengedett eszközök használatával és szigorúan a szabályok betartása mellett, a legrövidebb időn belül. Minden csapat csak életveszélyes vészhelyzet esetén használhat telefont, vagy rádiót. Ha bármilyen más okból vagy más célra használják ezt az azonnali kizárással jár.
Az egynapos erőpróbáktól a többhetes megmérettetésig igen széles a versenyek választéka, szerveznek egyéni viadalokat, de inkább a csapatverseny a jellemző, ahol gyakori szabály, hogy annak vegyesen kell állnia férfiakból és hölgyekből. Útközben le kell jelentkezniük különböző ellenőrzőpontokon, ahol a rendezők érvényesítik papírjaikat. Ha a csapat bármely tagja valamilyen oknál fogva nem tud megjelenni az ellenőrző pontnál az legtöbbször szintén kizárással jár.
Néhány ellenőrzőponton van kötelező felszerelés ellenőrzés is, biztonsági okból. Ha valamelyik csapatnál nincs ott a kötelező felszerelési tárgy – pl. GPS, fejlámpa, sisak, hálózsák, energiaszelet, hátizsák, görkorcsolya, a csapatot szintén kizárják a versenyzésből. Ha nem viszel magaddal egy ilyen kötelező tárgyat, azzal kevesebb súlyt kell majd cipelni, viszont mivel testi épségedet kockáztatod, amit a szervezők nem engedhetnek meg, inkább kizárnak, minthogy bajod essen. Egyes ellenőrzőpontokon orvosi és dopping ellenőrzést is tartanak szúrópróbaszerűen.
Kikötik, hogy a versenyzők semmilyen külső segítséget nem fogadhatnak el. Az 1994-es Raid Gauloisest például Sarawak szigetén rendezték Malajziában. Egy, feltehetőleg malájokból álló csapat nyerte meg a versenyt tetemes előnnyel. A tervezett 10 nap helyett 5 és fél alatt teljesítették a távot. Ennyit jelent a helyismeret és, ha jól meg van szervezve a külső segítség, például az élelmiszerellátás.
Bárhol is rendeznék ezeket a versenyeket, a sivatagban, a dzsungelben vagy a Himalája félelmetes hegyei között egy dolog közös mindegyik megmérettetésben. Olyan pályát tűznek ki a rendezők, hogy az a lehető legnagyobb erőfeszítésre késztesse a versenyzőket. Ezek az utak többnyire a világ titkos szegletein, a civilizációtól leginkább elzárt legszebb természeti környezetben vezetnek. Az áthatolhatatlan dzsungel, a végtelen sivatag, a gleccserekkel szabdalt havas hegység kitűnő terep. Tenger, hegy, vadvíz, levegő – minden játszik. Így nem csoda, hogy a marcona, sokat megélt férfiak is elsírják magukat néha a fáradtságtól vagy a tehetetlenségtől. Öbölháborút megjárt amerikai kommandósokkal történt az eset, hogy a Raid Gauloises egyik résztávján eltévedtek, s csak több napos bolyongás után kerültek elő. A 4 férfi és női katonából álló csapat 2 férfi tagja a kimerültségtől feladni kényszerült a versenyt.
A versenyszámok nagy változatosságot mutatnak. Van úgy, hogy egy technikai szám határozza meg a verseny jellegét, de van olyan is, amikor kizárólag állóképességre lehet hagyatkozni. A hegyibringázás, az evezés, a terepfutás, hegymászás, ereszkedés kötélen, vadvízi evezés állandó szereplői a versenyeknek, és ezeket még tarkítják egy-egy különlegességgel, pl. ejtőernyős ugrással, vagy tevegeléssel. A megmérettetések tájékozódás jellegűek ezért a hagyományos tájoló és ma már a GPS ismerete elengedhetetlen. A csapatversenyek egyik kedvelt száma a „ride and run”. Ez abból áll, hogy a csapat egy tagja vagy egyik fele lovagol, a többi, pedig fut a lovak mellett. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de többnapos kemény terepen a lovak általában jobban kikészülnek, mint a futók.
Sajnos nem mind végződik a verseny vidáman és balesetmentesen. Van, hogy a tragikus kimenetelű balesetet sem lehet kizárni!
Magyarországon is rendeztek, rendeznek nagyon színvonalas eseménydús kalandtúrákat igaz egyik sem közelíti meg a világbajnokság, a Raid World Championship színvonalát. Az ország nem rendelkezik olyan természeti adottságokkal (nincsenek több száz méteres sziklafalak, vadvizek, tenger) és az anyagi háttér sem volt adott korábban, ugyanis ezek a versenyek nagyságrendekkel több pénzt igényelnek mind a versenyzőktől, mind a szervezőktől.
A legismertebb kaland és túlélőversenyek Magyarországon:
- 1998 I. Bakonyi Túlélő Verseny, 360 km. fővédnök a Magyar Honvédség, Főszervező: Hegedűs Vilmos
- 1999 II. RP Túlélő Verseny, 320 km rengeteg extrém feladattal tarkítva, Főszervező: Hegedűs Vilmos.
- Kalandtúra Keresztül Magyarországon távja 1200 km. Négy hosszú hétvégén zajlik péntektől vasárnapig 300 km-es futamokkal. Magyarországon a kalandtúrák történetében a legszínvonalasabb, leghosszabb és a nagyon sok extrém feladattal tarkítva.
Hogy miért keressük a kihívásokat, a győzelmet, a kalandot? A válasz talán Gerald Fusil soraiban kereshető:
Különös teremtmény az ember. Hogy igazán boldog legyen, meg kell szenvednie, meg kell küzdenie érte.
A 2004 augusztusában szervezett Cornexi-The North Face
túlélő Kalandtúra egy hónapja próbája volt mind a fizikai
mind a mentális túlélés-tűrőképességnek. A kalandtúra
világbajnokságon, az X Adventure Raid series versenyeken
való részvételhez is megszállottság szükséges. Erőpróbára,
kihívásra ösztönözzön, megtudni, hogy képesek vagyunk-e
életben maradni a sivatagban vagy a gleccserek között
úgy, ha kizárólag önnön felkészültségünkre, edzettségünkre
és improvizációs készségünkre számíthatunk. És azon
is érdemes elgondolkoznunk, hogy hiába a technikai fejlődés
a kényelmes élet, autó, számítógép, televízió, villanyáram,
gáz, társadalmunk úgynevezett rendje milyen hihetetlenül
törékeny. Minél inkább élvezzük, és természetesnek vesszük
a civilizáció adta kényelmet, annál kevésbé számolunk
a váratlan eseményekre. Ha a mi környezetünkben is beütne
a krach, ahogy a terrorizmus fenyegette világban sok
helyen váratlanul megtörtént, fogalmunk sem lenne, mit
kell tennünk. Pedig nem kell túl sok ismeret az alapvető
tájékozottsághoz, és ezen lehet, hogy az életünk múlhat.
Engem gyakran kinevetnek, hogy állandóan összekészített
túlélőcsomagot tartok kéznél otthon a szekrény aljában,
vagy az ágyneműtartóban, természetesen külön gondolva
a gyerekekre – vallja Hidvégi-Üstös Pál túlélő specialista
- szerintem pedig, az a felelőtlenség, hogy nem cselekszik
mindenki így. Egy kb. 10 kilós hátizsák, az alapvető
holmival, vízhatlan zsákba tett gyufával, öngyújtóval,
hosszan elálló, energiadús ennivalóval, energiaszelettel,
személyazonosságot igazoló okmánnyal, meleg holmival,
igazán nem lehet útban. Ez megadja azt a biztonságot,
hogy vészhelyzet esetén nem esem pánikba, nem kell kapkodni,
és el tudom úgy hagyni családommal együtt a várost,
hogy míg a közvetlen rémület, veszély elmúlik, kényelmesen
el tudok tölteni egy-két hetet akár az erdőben is különösebb
megrázkódtatás nélkül.
Hídvégi-Üstös Pál túlélő specialista:
Hol kezdődött az egész túlélés iránti érdeklődésem,
ezen ismeretek megszerzése és átadása iránti olthatatlan
vágyam? Talán örököltem. Még a szülőföldemen, Erdélyben
szívtam magamba. 18 évesen, érettségi után már éreztem,
hogy a 80-as évek végének, hermetikusan elzárt Romániájában
nagyon korlátozottak a lehetőségeim. Sok fiatal, köztük
én is, a zöld határon való átjutással próbálkoztam.
Azonban ez az akkori viszonyok között sokaknak az életébe
került. Jó szervezőképességet igényelt a szökési terv
összeállítása és kivitelezése, a társak, a csapat egyben
tartása. Egész napot töltöttünk nyakig mocsárban, nádasban
lapulva, órákig kúsztunk hason. Már akkor szükség volt
a tájékozódási, megfigyelő és túlélő képességemre. A
határőrök éberségét nehéz volt kijátszani, de nekem
mindkét sikertelen szökési kísérletemnél szerencsém
volt: csak a román határőrök vendégszeretetét kellett
élveznem. A vallatások, a kihallgatások, egy fűtetlen
magánzárkában, egy alsónadrágban töltött szilveszter
éjszaka elindított egy úton. Magyarországon több fegyveres
testület, biztonsági cég és civil szervezet által szervezett
túlélő versenyt megnyertem mind egyénileg mind csapatommal,
és lehetőségem volt több afrikai kalandtúrán, sivatagi
körülmények között is próbára tenni tájékozódási és
túlélő képességeimet.
De én mindenkinek inkább azt javaslom inkább tőlem tanulják
meg a túléléshez szükséges tudnivalókat, és ne a saját
bőrükön tapasztalják meg, hogy milyen is túlélni valódi
krízishelyzetben.
Túlélés,
túlélni! ... De mit és hogyan?
A
túlélés és a rend
Az
élni akarás és a félelmek
|
